1992 nyarán egy napsütötte délután éppen focizni indultunk a tesóimmal, vártuk a haverokat, mikor irgalmatlan részegen arra ténfergett Bányász, aki szokásához híven odaköszönt, amolyan villanyborotvált tájszólással, ’Cső Vidi! Dögölj meg! Hallottad már a sikszont?’.
’Mi van kicsirigó?’ kérdeztem, ahogy szoktam volt, valamit sztorizott, de arra nem emlékszem, majd odaadott egy kazettát, ’Hallgasd meg hülyegyerek!’ felkiáltással.
Ezen volt a sajószentpéteri Screen együttes első hivatalos demója a Six songs. (1991 elején már csináltak egy 14 számos demót, ami nem rossz, de szerintem sem, szerintük sem csapták vele agyon a világot!) A miheztartás végett, Bányász a Screen gitáros Husi nagyhírű bátyja, diszkrét alkesz, de roppant vicces figura.
Akkoriban hörgőmániám volt, a Carcass kis sem szakadt a lejátszóból, de gondoltam meghallgatom őket, miért ne? Husit seggdugasz korom óta ismertem, tudtam, hogy igen jól gitározik, meg amúgy is csak a szülővárosomban tolják a rockandroll-t, úgyhogy hajrá.
Az eredmény meglepett engem is, első hallgatás óta Screen rajongó vagyok, akármit játszanak, nekem tetszik.
Itt még a klasszikus felállással tolták, Dudás az izom gitár, Szabóca az agyonverem metronóm, Virág Úr a füstütem generátor, Husi a horgászológitáros és persze Hernyó, az örök elégedetlen, a megzabolázhatatlan Jim Morrison klón.
Erre a demóra még a Metal Hammer is lefosta a lábát és Szarka Joe-nak köszönhetően megtörtént a csoda, 1993-ban megjelent a Begin the season című nagylemez, ami veszettül szarul szól, de a rajta lévő zene, a szöveg, mind-mind etalon, Hernyó pedig elképesztően énekel. "OOOOOOOOOh yeah! He yeah!"
Ezek voltak nekünk, a borsodi lokálpatrióta hülyegyerekeknek az igazán szép idők, ekkor nyomta a Bedlam-Screen koncertcombinó, követtük is őket mindenfelé, mint Sumbinorbit a dagadt disznók.
A lemez után megpörrent az élet a zenekar körül, koncertek, interjúk, merchandise, limuzin, nők, sztárság, majd természetesen vergődés, érdektelenség és mikor a tükörbe nézve már szemen köpte magát Dudás Tomi, hogy nem ezt akartam, túl nagyok lettünk, onnantól kezdve természetesen jó szokás szerint lassan kilapulva eltűnt a zenekar a süllyesztőben.
Azóta a nagyon mély underground jeles alakjai, zenélnek töretlenül, ontják a demókat, néhanapján koncerteznek is, ami igazi ünnepnap a rajongóknak. A felállás természetesen megsínylette a viszontagságos éveket, Virág úr helyett Pecer a basszeros, már sem Hernyó és sem az utódja Oláh Tomi nincs, úgyhogy ma már csak négyen matekoznak a próbapincében töretlenül. Egy valami változatlan, a minőségi zene és a hozzáállás.
fotó: Brindza Csaba |
A kitartás gyümölcse az új hanghordozó a Not Yet, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, mind a kilenc szám kompromisszum mentes rockzene a legjavából, egy bődületesen nagy slágerrel, ami az Amsterdam című dalban ölt testet. Nézzetek körül a zenekar netes oldalán, hallgassátok mega zenéket, ez a színtiszta lokális rock történelem kérem szépen.
Dudás dögölj meg!
Szólj hozzá!
Címkék: bányász carcass husi screen dudás magyar rock not yet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
