Megvagyok fázva, mint a dög, hangom alig van, ez van, hideg volt a sör szilveszterkor...
Ennek "örömére" tolnék Nektek egy jó kis morgós, hörgős klasszikust a Lamb Of God-tól.
Ezt egyszer elküldtem Vidinek, de diszkréten leraklapfosozta, de egy napi zenét csak megérnek a srácok!
"Tell me more about the man I should have been!"
Egyik kedvenc napi pillanatom, mikor az mielőtt reggel a óvónőnek átadnám, a nagyfiam pityeregve odajön hozzám, hogy „Apa még nem adtam puszit!”, majd lenyom egy cuppanóst, megölel és a fülembe súgja, „Apa szeretlek, nagyon fogsz hiányozni!”.
Én meg mint egy mocsokos genya otthagyom, mert nem tehetek mást.
Megszakad a szívem nap, mint nap.
A szívfacsarás már akkor elkezdődik, mikor az ölembe kapom otthon és úgy viszem az oviig és Rocky úgy ölel, mintha soha nem akarna elengedni.
A mai zenét neki küldeném, ráadásul egy bedugott és egy kihúzott verzióban is.
Zseniális mindkettő, mint a fiam!
Aztakurva, most látom, hogy nincs napi zene.
Ez tűrhetetlen!
Akkor gyorsan legyen zene, de csak azért, hogy össze ne omoljon az a pár ember, aki ezt a szar blogot követi.
Maradva az elkapott fonálnál, most hírtelen nem is tudok jobbat elképzelni, mint a szanaszét cseszett, tipergő-toporgó Ozzyt, aki olyan, mint az országunk, az is csoda, hogy még megvan és él!
Az ünnepek annyira gyorsan elteltek, hogy eszembe sem jutott netezni, pláne blogozni, még szerencse hogy Adamo barátom tartalék lángon tartotta a füstölgő fost és írogatott ezt-azt.
Köszönet neki, csak így tovább, főleg hogy Csercsab barátom hírtelenjében inaktiválta magát, mondjuk fogalmam sincs miért!
Akkor mi is van most?
Azonkívül, hogy annyi raklap az országban nincs, amire fel lehetne halmozni azt a rengeteg fost, ami va nem sok semmi!
Sajnos kurva nagy szarban van az országon, már nem csak a ’hungry’ és ’hungary’ látszat átfedés vicces odaát; hanem a szánalom és a megvetés netovábbja is lettünk egy mágikus számpár a 2 és a 3 okán, amit csak egy per jel választ el egymástól!
Hihetetlen, nem?
DE!
Szép szín a narancssárga, jó gyümölcs a narancs, de ha mindenütt és mindig ezt kell nézned és benyomnod a pofádba, akkor előbb-utóbb hányni fogsz, baszod. Én már hányok!
Önmérséklet gyerekek. A szót lehet, hogy ismeritek, de a jelentését nem hiszem! El mehettek Ti és kedves Uram-bátyáitok a jó büdüs picsába! Szánalmasak és végtelenül primitívek vagytok! Méghogy ezt akartuk, a nagy büdös lófaszt. Áltassátok magatokat, ássátok meg a sírotokat, én tuti segítek elföldelni Titeket, mert ez így ahogy van, vicc!
Ha már a viccnél tartunk, az én kedvem nagyon jó, a hangulatom emelkedett, mint a svájci frank árfolyam, úgyhogy semmi okom a panaszra, hiszen Schmitt ’a magyar nyelv őrzője’ Pál, a mindenkitől független, motorozós-kardozós-baszós-helyesírási szótározós Köztársasági Elnök Úr olyan újévi köszöntőt rittyentett, hogy kirobbanó örömmel és elszántsággal vetettem magam az új évbe.
Jobb a kedvem és optimistább vagyok mint valaha, megnyugodtam, örülök mindenkinek és mindennek. Elkezdődött az új év munka fronton is, aminek mindentől jobban örülök, hiszen annyira szeretek dolgozni. A munka nemesít, bár engem nem tudom, hogy hogyan, hiszen én paraszt vagyok, nem is kicsit. Ha sakk játszmára vetíteném le magam, én lennék az a paraszt aki áthaladt az egész táblán, eljutott az ellenfél alapsorába, átváltozik tisztté és pofán bassza a királyt.
Ezt túlbeszéltük.
Kívánok mindenkinek családban, munkában, blogban, médiatörvényben, alkotmányban, narancsban, EU-elnökségben, pálinkában, unikumban, sörben, fröccsben, pinában és faszban gazdag boldog új évet!
Hajrá!
 |
Egyszerűen hihetetlen. Eltelt megint egy rohadt év, persze nincs okom panaszra, kaptam hideget, meleget, voltam fent, voltam lent, sírtam, nevettem, de az élet már csak ilyen.
Folyamatosan javulni kell, dolgozni önmagunkon, hogy minél jobb emberek legyünk. Nekem ez a stratégiám, még annak ellenére is, hogy rengeteg fasz, egoista, önző ember van ebben a kibaszott világban, akik sokszor nem törődnek másokkal, csak a saját szarságaikkal.
Ez van, nem is érdekel! Kívánok mindenkinek nagyon jó évet!
De lenne egy kikötésem: Hulljon a férgese!
Úgy terveztem, hogy az év utolsó napján, szilveszter alkalmából majd valami jó kis hülyeséget fogok posztolni, de sajnos tegnap egy elég szomorú hírt olvastam a neten.
A legendás Boney M énekese, Bobby Farrell, teljes nevén Roberto Alfonso Farrell, 61 éves korában elhunyt.
Elképesztő volt az öreg, főleg a színpadi megjelenése, és a Horváth "2 éve nem iszom, nem dohányzom" Charlie féle higanymozgása.
Egyszer még előben is sikerült látnom Őt és a kedves csapatát valamelyik Kasza fesztiválon (2007? 2008?), ahol Vidi egyik tesójával táncoltuk végig a bulijukat szakadó esőben.
Egy életre szóló élmény volt! Nyugodj békében, Uram!