A kilencvenes évek közepén kijött egy album, ami legyünk őszinték, simán megugrotta a CoC napraforgós és a Down füstölgő jézusos albumait, egy akkora sziklát dobva a déli mocsarakba, hogy azóta is fodrozódik a mocsok.
Kyle Thomas az ex Exhorderes énekes rendesen 'megtalálta' magát és összehozta a Floodgate formációt és csinált egy lemezt Penalty címen, ami abszolút underground kultusz és örökös hivatkozási alap.
A füstös, szikár, déli, de mégiscsak lélekkel teli blues alapú zene ez, természetesen a legjobb Sabbath-i hagyományokra épülve.
Mind a tizenegy szerzemény tökéletes lenyomata, az ember vívódásokkal teli ’sötét’ életének. Iszonyatosan súlyos riffek, pincébe hangolt gitárok, egy olyan hangzással, hogy beszarás és ehhez még hozzájön Kyle jellegzetes, de hihetetlenül érces és erőteljes hangja. Tökéletes.
Természetesen itt sem beszélhetünk sikertörténetről, ugyanis ez az egy album és vége. A Floodgate eltűnt, mintha soha nem lett volna. Talán Kyle a legaktívabb a volt tagok közül, aki pedig nem tudná, a Magma Rise albumon a MOOD himnusz, a glow, burn, scream (ilyen pólóban nyomom legtöbbször otthon:-)) újragondolását Ő énekelte fel!
Hallgass még zenét!
És a végére egy zseniális füst himnusz!
Klinikailag igazolt, vagy hogy is szokták mondani a tv-ben, hogy a szellentés, közismertebb nevén fingás teljesen pozitív hatással van a bioritmusra.
Jómagam is művelem ezt a remek sportágat mindig, minden körülmények között, és természetesen a mélyen tisztelt példaképem is, Bob Rock orra alá, hadd csípje a szemét a köcsögnek.
Amúgy lehet, hogy tökre nem vicces a dolog, de ha már belekezdtem, akkor végig csinálom ezt a hetet Hetfield-del...
Folyamatosan jönnek a hírek a narancsligetből, hogy pörög az uram bátyám mutyizás, mint a mókuskerék. Narancs kéz, narancs kezet mos alapon lassan minden narancs rokon megkapja álmai állását, mindenfajta pályáztatás és alkalmassági vizsgálat nélkül. Csodálatos dolog ez na, szó se róla, főleg annak tükrében, hogy a vályú melletti helyhiány okán, sok esetben a vályú optikai tuningja lett a megoldás, hogy még többet és többen moslékolhassanak, hiszen megérdemlik. Csak titkon remélem, hogy ezen tehetséges és remélhetőleg tisztességes emberek visszafogottan, meghunyászkodva és dupla energiával vetik bele magukat a munkába. A remény mögött azonban ott a valóság, ugyanis ezek az emberek sajnos nem erről híresek, pofátlanok ők, de nagyon. Nem is értem miért csodálkoznak, hogy a munkatársaik legszívesebben lehánynák őket. Építsünk egy új demokráciát, basszátok meg, ahol a tudás és a munka az alap. Szeretem a humort, meg értem is, de ami sok, az sok. De mint jó honpolgárok, ezen, a vezetőink által legalizált utat alázattal és lehajtott fejjel követve, mi is csatlakozunk a mozgalomhoz és felveszünk mindenkit blogolni, aki benyal nekünk vagy valahogy igazolja, hogy valaha benyalt már egyszer. Blogra fel köcsögök!
Réges-régen még a nyugodt kisvárosi élet adta lehetőségeket és saját szabadságunkat kihasználva, a kötelező suli mellett, minden nap ment a bandázás, tekeregtünk jobbra-balra, fociztunk, elvoltunk mint a befőtt. Emlékszem még önfeledt fiatalként, a kötelezőt letudva, szartunk mindenre, csak próbáltuk jól érezni magunkat. A nosztalgia nem az én asztalom, de igen príma időszaka volt ez az életemnek. Ez is mint minden jó egyszer azonban véget ért és mindenki lepattant, hogy megpróbáljon a saját lábán megállni és élje a saját életét.
Beszélgetünk itt a srácokkal és sokszor kerülünk időzavarba, de még milyenekbe. Szóba került legutóbb az aranyhangú radiátor alias Freddie Mercury, aki szerintünk nem régen, pár éve halt meg, a naptár szerint azonban idén lesz 20 éve, hogy már fent melegít. Ez csak egy gyors példa arra, hogy negyven felé lassan, de biztosan a hinta megbillen alattunk és átérünk a másik felére, már ha értitek mire gondolok.
Az ember elhagyja az otthont, de azok a pillanatok, mint egy bélyeg lenyomata benne maradnak az emberben. Szemünk láttára születtek meg a nagyobb barátaink, rokonaink gyerekei, akik emlékeim szerint kis pöcsök, kis szöszik, kis seggdugaszok, de belepörögtünk az időbe és lecuppant egy negyed század pillanatok alatt.
Miért is írok ezekről, hát persze, erről is, mint mindenről a beteg közösségi portálok tehetnek, ugyanis látom, hogy Ricsi barátom szép, kis szöszi unokahúga, Szandika 20 éves lett. Beszarás. Küldöm is neki a nótát, tudom szereti ezt a szart velem ellentétben. Bár, a sajnálatos módon elhalálozott dobos gyerek jól csépel, szó se róla!
István éltessen Szandi!
A mai napra az örök Hetfield - Mustaine párbaj egy kihagyhatatlan pillanata jut, amelyben James megmutatja, hogyan is énekel valójában Dave. Bocs Vidi; tény és való, hogy Mustaine-nek nem sikerült megtanulnia énekelni az elmúlt 30 évben!
Nap mondása: „Megkérhetnélek István (ez én vagyok! - vidi), hogy a humorodat velem kapcsolatban mellőzd?
Hálás lennék! Köszönöm!”
Vannak ezek a köcsög közösségi portálok, akik minden belépésnél megkérdezik, hogy ’Mi jár a fejedben?’.
Ettől idegesítőbb dolog nincs, most komolyan, mi az, hogy mi jár a fejemben?
Ezen az alapon azt is meg lehetne kérdezni, hogy mennyi pénz van a zsebeden hülyegyerek, szartál-e ma, mikor dugtál utoljára, ilyesmi.
De maradjunk a vérszánalmas ’Mi jár a fejedbe?’ kérdésnél, én segítek nektek egy két frappáns és kellően indulatos válasszal, amivel tutira fel tudod dobni az ismerőseid hangulatát, meg amúgy is, nehogy már egy közösségi program szívasson az idióta kérdéseivel.
Íme néhány megfejtés:
• Mi a faszt keresek itt, a sok köcsög antiszociális majomgyerek között.
• Vér bazdmeg, meg az ideg, ami 300 km/óra sebességgel kering bennem, hogy gyors legyek, mint Eric Clapton.
• Ha az alkoholmentes sör bolygó, a somogyi 52-es szilva micsoda? Kvazár, baszod!
• Vajon a négyes metró előtt, vagy után megyek nyugdíjba?
• Körülbelül 1323 darab buborék, ami pánikszerűen elhagyta az elfogyasztott kisfröccsömet, mert megtámadta a bor.
• Addig jár a fejemben valami, amíg el nem fárad, hülyegyerek.
• Takony, mivel elfogyott fél nap alatt a százas papír zsebkendőm.
• Most éppen egy unikum gurult át rajta, amit próbál utolérni egy nagy korty sör.
• Vajon miért nem döglik meg minden szemetelő fasz?
• A pedofilokat miért nem lövik fel az űrbe egy baszott nagy rakétával a picsájukba!
• Ha van háziállatod, akkor gondoskodj róla köcsög és szedd fel utána a szart.
• Egy vicc, csak elfelejtettem a poént, de azt tudod majom, hogy hívták Ben Hur-t kiskorában?
• Vajon miért nincs assbook, ahol a seggek ismerkedhetnének? Lehetne ’Mi jár a seggedben?’ kérdés? Lájkolás helyett, seggre pacsi. Ilyesmi!
Na ezt túlbeszéltem, megyek belájkolok valamit!
Erre a hétre kicsit változtatok (vagy inkább rontok?) a hangulaton, és a folyamatos napi zenélgetéseken: valahogy kitöltök egy hetet a példaképem néhány vicces pillanatával.
Lehet, hogy senkit nem fog érdekelni, csak engem... akkor így jártam.
Első videómban igazából csak az első 10 másodperc lényeges.
1 komment
Címkék: vicc funny metallica james hetfield