"Úszhatsz egyet, vagy ágyba bújhatsz a csajoddal, úgyis egyfolytában valami akkordmeneten pörög az agyad egyik része, és valami olyasmi motoszkál a fejedben, amit egy dalba építhetsz. Lényegtelen, hogy mi a franc történik. Le is lőhetnek, akkor is csak azt mondanád, hogy: "Ó, ez az átvezetés!" Semmit nem tehetsz ellene, egy idő után rájössz. A radart beindítottad, és teljesen mindegy, hogy tudatosan vagy öntudatlanul. A lényeg, hogy nem tudod kikapcsolni. Meghallasz egy beszélgetést a szomszéd szobából, amiben elhangzik, hogy: "Nem értelek téged..." ez máris egy dal. Csak beugrik és kész. A másik dolog a dalszerzéssel kapcsolatban, amikor észreveszed, hogy kiválasztott vagy, tele tölténnyel, megfigyelőállásba helyezkedtél, és idővel előrébb tartasz, mint a többiek. Állandóan figyelned kell az embereket, hogy miként reagálnak egymásra. Ez a képesség folyamatosan fejlődik az évek múlásával. Bizonyos szemszögből nézve furcsán tartózkodóvá válsz. Valójában nem ezt kéne csinálnod, de a dalszerzés egyfajta kukucskálás. Körülnézel, és bármi témát adhat egy számhoz. A banális jelző a legmegfelelőbb szó erre. Aztán azt mondod, hogy nem hiszed el, hogy még senki sem akadt rá erre a témára! Szerencsére több téma van, mint dalszerző. Egy kicsivel mindig több."
- Keith Richards -
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csercsab 2013.07.16. 21:49:11
Csaba
