Sajnálat

2012.10.26. 23:21

vidi

Mindig csak addig, amíg lehet és azután is, folyamatosan, de az az igazság, hogy ha nem, de most már szinte biztos, hogy kezdek megkattanni, mert normális nem vagyok. Kívülről figyelem magam, pedig belül vagyok, alattam a talpam, felettem a józanész, nem érdekel semmi, pedig öntöm magamba az információt, folyamatosan zenét hallgatok, de napi szintem mindig csak egy számot, néha kettőt vagy hármat, de zenét, állandóan éhes vagyok, pedig nem eszem, újra akarok edzeni, de képtelen vagyok újra kezdeni, mert minek, meg ami még van, de most nem. Szomorú vagyok, fekete, mint az özvegy, depresszíven vicces, gúnyosan köcsög, kibírhatatlan és mégsem.

A szakadékom mostanság a Paradise Lost és egyszerűen nem tudok kikecmeregni belőle…

Íme az aktuális kedvencem, amihez készítettek a szintén fekete gatyások két elképesztően jó fan videót (1.,2.), de ami mindent visz az ez.

Ne én megyek és ott jó lesz! 

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr164872382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása