Egyszer régen jól benyaltam a Blind Myselfnek a ’Budapest, 7 fok, eső’ lemeze kapcsán, ami persze teljesen jogos volt, ugyanis egy elképesztően kompakt és zseniális albumról beszélünk. Adamo testvér állítólag le is csekkoltatta Gergő mesterre is a szösszenetem, ami vagy igaz, vagy csak három pincehideg sör, de mindegy. Azóta lefolyt sok folyadék a szomjas arcokban, de valami nem változott, én azóta is, de mások is.
A fiúk azonban most előbújtak a Margit híd alól és zseniális nyelvi csavarral élve nekiálltak a Négyszögöl nagylemezüknek, amit nem nehéz kitalálni négy részletben osztanak meg a gyanútlan, mit sem sejtő hallgatókkal.
Én tegnap meghallgattam az első negyedet és azóta annyira édesen fanyar. Blind Myself ez a javából, pedig legalább akkora a különbség, mint krumplipüré és a krumpli főzelékesített változata között, attól függetlenül, hogy mindkettő zseniális étel, ez annyira magyar.
Most le vagyok nyűgözve, úgyhogy nem variálnék, csak diszkréten becsatolom a dalokat, kötelezővé téve a meghallgatásukat.
Kulka János művész úr előtt pedig tiszteletteljesen meghajolnék, egyszerűen zseniális az ember!
1 komment
Címkék: blind myself napi zene maradék adamo blind gergő négyszögöl a fekete lovag mindig győz magyar világvége édesen fanyar
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
