Cseppet irigylem Adamo lelkesedését, ami persze a fiatalságából is fakad. Én leszarom a zenészeket, meg úgy általában mindenkit, nem hoz lázba semmi és senki, bár mondjuk Mustaine mesterrel biztos eldumálgatnék. Ettől függetlenül nekem is volt egyszer egy ilyen élményem, tök véletlenül. A Dieselben Trouble koncert, állok a pultnál és egyszer csak megjelenik mellettem Bruce Franklin az élő riffgyár. Mondjuk simán lehetett volna egy szétcsúszott hajléktalan is, mert roppant le volt fittyenve. Gyorsan lepacsiztam vele, mint hajléktalan, a hajléktalannal, majd meghívtam egy sörre. Elfogadta, megittuk, pacsi. Koncert után aztán odajött hozzám és kezembe nyomta a nekem dedikált számlistáját, ami előtte volt leragasztva a padlóra (még a szigszalag is rajta volt) és lelépett. Ennyi. Otthon van a pincébe a cucc, majd ha nagy leszek megkeresem. Itt van nektek eme remek sztori után egy bitang jó Trouble szám benne a zseniális Flying V és SG (Franklin bátyó ezen tolja) rece-fice!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
