Ma szokásomhoz híven, beugrott egy dal, de most konkrétan, direkten, mintha feltettem volna egy agylemezt. Jöttek a sorok én meg daloltam magamba, hogy
"Még azt mondják hogy ez se szép az se szép
Olyan vagyok mint a csillagos ég,
Olyan vagyok mint az engedelem
A két szememből ragyog a szerelem a sötétbe.
Édesanyám vettem egy kalapot,
Fújja a szél rajta a szalagot
ha nem fújja magam is de lobogtatom
ezt a szőkét ide csalogatom a sötétbe."
Most őszintén, ez mekkora téma már csak így leírva és spontán eldanolva, a dallam ismerete nélkül is.
Ez egy elképesztő népzenei csemege, az alábbi videó megtekintése közben a libabőr is garantált.
Félixbá a hegedű ördöge, a pusztítás maga, keményebb, mint a carcass, dallamosabb, mint a slayer és pusztítóbb, mint a cannibal corpse, egyszerűen zseniális. Death metál hegedűn, döbbenetes.
És ne feljtsük el, hogy ez a sláger száma, javaslom felderíteni a többit muzsikáját is, különösen a 1997-es papírtokos lemezét. Itt van azon lemez első dala, az el cavillo, mit is mondhatnék?
Ha pedig ez nem lenne elég, nézzétek meg a mestert a maga valójában. Óriási fazon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adamo.blind 2011.04.14. 21:41:15
