Szerkesztőségünk Sólyom László leköszönő Köztársasági Elnök úr után egy állami vállalat egyik vezetőjével készített interjút, melyet otthonában rögzített egy 2/4-es kitűnő őrstagunk.
Végigmentem az úszómedence szélén, megnéztem a tágas szobákat, az antik bútorokat, elgyönyörködtem a panorámában, megcsodáltam a letűnt korszakból visszamaradt ereklyéket. Kisdobos és úttörőnek éreztem magam újra és a szívem megtelt melegséggel a gyönyörű szép csillagok láttán.
- Mi viszi rá Önt- értetlenkedtem, míg a kaviáros szendvicset majszolgatta a pezsgő mellé, hogy nap, mint nap bejárjon munkahelyére, ahelyett, hogy kellemes női társaságban élvezné a szauna és a medence örömeit. A hatalom? Hiszen abban nem sok öröme telt, sem népszerűség, sem az alkotás öröme, sem tisztelet. A szajré? Azt már megszerezte. A félelem? Ugyan, ha úgy adódik, így is lecsukják, és félreteszik, hiszen már más szelek fújnak a palotában. Akkor miért?
- Mert én vagyok az, akinek küldetése van. Meg kell tanítanom kesztyűbe dudálni az ellenszegülőket. Mert csak az erőből értenek!
Hírtelen a küldött elsírta magát, hiszen nincsenek barátok, csak érdekből belaffantók.
Túlságosan akarta a sikert, bármit megtett érte! Szomorú történet ez!
- Hát létezik a tökéletesség?
Elsápad, szeme az okuláré mögött kétszeresére nőtt, különösen villog.
- Hát persze, feleli azonnal. Én magam vagyok! A fény az éjszakában, az Alfa, az Edda…..
- Az Omega is?
- Az Omega is én vagyok, továbbá a Piramis, a kisgöncöl és a nagy. Érti már miért kell bemennem minden nap a palotába?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
