avagy juss el bárhonnan, bárhova Budapesten tömegközlekedve!
Minap a srácokkal a zombirodaházból, ami sajnos a munkahelyünk elindultunk egy újabb retek nap után hazafelé, természetesen közösségi közlekedve és nem autóval.
A médiában, de legfőképpen a metropol újságban rendszeresen közölt milyen jók vagyunk, a tömegközlekedés a vérünkben van propaganda szövegek ellenére, ez sajnos nem egyszerű dolog, pedig egy ilyen remekül működő, tisztességes, emberbarát világváros viszonylatában, mint Budapest ez a reklámok szerint alapértelmezett.
A nagy büdös lófaszt az, sőt vérszánalmas az egész, amit itt tömegközlekedés gyanánt az arcunkba tolnak!
Elindultunk, felszálltunk a remekbeszabott 1-es villamosra, vagyis felpasszíroztuk magunkat a Népfürdő utcánál, lassú zötykölődés, pontosabban vérlázító vánszorgás, majd jön a földöntúli hang, hogy a szerelvény csak a Reitter Ferenc utcáig közlekedik, ugyanis elszakadt a felsővezeték.
Találgattuk mi lehetett a gond, talán az októberi 20 fok, ami igencsak szokatlan, vagy a szélcsend, vagy egy spontán terrorakció, amit a picsán rúgott Demszky követhetett el, de sajnos nem jöttünk rá, mert romantikus verseket mormogva, arcán kaján vigyorral lezúdult mindenki és minket is lesodort a megállóban.
Szerintem csak én káromkodtam, komolyan ennyi agyhalott marha, mint pesten sehol máshol nincs.
Tanakodtunk ki, hogyan, merre, meddig, mivel, majd a villamospótlót inkább érthető okokból nélkülözve, a legnagyobb dugóban nekizúdultunk a 32-es busznak, természetesen ebből rögtön kettő elment az orrunk előtt, pedig gyalog max. 100m a megálló-megálló távolság, ráadásul a második szinte tök üresen. Ez lássuk be a járatszervezés magasiskolája, ezt így kell csinálni.
Ekkor mondta a már az egyre nyugodtabb társaságnak Vata barátom, hogy Bear Grylls a túlélés törvényeiben, már sírva hívta volna a helikoptert, hogy mentsék ki a picsába.
Álltunk, vártunk, semmi, majd miután nagy felfedezők vagyunk, egy zsír üres 20-as busszal elvergődtünk a keletibe, ami már egyre jobban hasonlít egy második világháborús díszletre. Nézzétek meg!
Itt a buszmegálló-metró távolság egy fél maratoni séta, de kemények vagyunk és valahogy lebarangoltunk a metróba, ahonnan vigyorogva és megnyugodva eljutottunk egészen az Őrs vezér teréig. Egy maximum fél órás utat sikeresen abszolváltunk 85 perc alatt. Hurrá.
Innen a fiúk, mivel a sötét oldal erőterébe kerültek, nem tehettek mást, elmentek inni, én meg villamossal haza a családomhoz.
Otthon hiába magyarázkodtam, hogy köcsög BKV, meg minden, a kedves Feleségem persze nem hitte el a világ legigazabb történetét. Pedig basszátok meg ez sajnos nem egyedi eset, sajnos szinte minden nap van valami rés a pajzson.
Egyébként most hogy szóba hoztam Edward Michael „Bear” Grylls-t, javaslom a Discoverynek, hogy forgassanak egy budapesti részt, ahol mondjuk Óbuda-Békásmegyerről megpróbál eljutni, Józsefváros és Ferencváros érintésével egészen Soroksárig túlélve a legszélsőségesebb körülményeket.
Hát nem sok jót jósolok neki, Bear-i technika és leleményesség ide vagy oda.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pidon 2010.10.12. 12:43:36
