Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy rock-történelmi pillanathoz érkeztünk a mai napon, ugyanis ma jelenik meg hivatalosan a Soundgarden visszatérő nagylemeze, a King Animal.
A maguk fénykorában még nem igazán ismerhettem a zenekart, mivel az utolsó kiadott lemezüknél 7 éves voltam, és a banda feloszlásánál is csupán 9.
Viszont a tagok zeneiségével időközben részletesen megismerkedtem, különösen kettőével: az egyik Matt Cameron dobos, aki a szétválást követően egyből a Pearl Jam-ben találta magát, ahol azóta is rendíthetetlenül püföli a bőröket. A másik pedig Chris Cornell énekes-gitáros, aki az Audioslave-ben tevékenykedett 2001 és 2007 között.
Na, de most a művészurak ismét egymásra találtak, és reunion szempontból úgy örültem az új, visszatérő lemezüknek, mint az Alice In Chains 2009-es Black Gives Way To Blue-jának, ha már a nagy seattle-i visszatérő grunge bandáknál járunk.
A nagyérdeművel már kicsit korábban megismertetett beharangozó dal, a Been Away Too Long kissé megosztotta a rajongókat, köztük engem is. Volt is nagy hacacáré, amikor kiposztoltam a Facebook-ra, azzal a véleménnyel, hogy ilyen riffeket bármelyik önjelölt borsodi rocksztár képes írni 2 liter Auchan-os Bástya bor után, de aki érti a zenét, és ért engem, az jól tudja, hogy semmiféleképpen sem a csapat tehetségét akartam kritizálni, és aztán hozzá is tettem, hogy ez a dal úgy van rendben, ahogy van.
És ezen a nyitódalon túllépve már nincs is menekvés, mert jönnek a nagyszerű bontások, és a rengeteg matek. Már a második Non-State Actor olyan riffeket sorakoztat fel, amelyeket 160 liter Bástya után sem tudnék írni… Bár hozzáteszem, hogy ennek a dalnak is egy kicsit „írjunk még egy slágert, erős refrénnel” szaga van.
A By Crooked Steps-nél érezhető, hogy itt már elkezdik átvenni az érzetek az irányítást: van matek is, de mégis a szám sajátos vontatottsága teszi egyedivé a hangulatot.
És nálam az A Thousand Days Before-nál indul el igazán, és száll el az egész lemez. Gyönyörűségesen szép bontástól hullámzik az egész dal, amelyet egészen a tetőpontig megtartanak, majd egy belassított dobbal hagyják szétrobbanni az egész érzelemcsomagot. Persze ehhez is nélkülözhetetlen Cornell hangulat-ittas vokál témája.
A Blood On The Valley Floor-t ismét a grunge-ot jól jellemző vontatottság uralja, már-már stoner-ba hajló forgásokkal és apró matekkal.
Téli tájképet idéz számomra a Bones Of Birds melankóliája: amikor állsz egy szétrohadt vonatállomáson, ahol mindent betakar a hó, s közben a szemeidet legelteted a körülötted károgó dögvarjakon.
A mindent vivő személyes kedvencem pedig a Taree, amely egy viszonylag visszafogottabb szerzemény, mégis dinamikus refrénnel, amelyből a második után egy olyan riffet csavarnak bele, amelytől elszáll az agyam. Az érzelmek mellett az agy is dominálhatott a megírásánál, mivel szerkezetileg nagyon össze van rakva a szám.
Az Attrition-ről azt olvastam egy kommentelőtől a Lángolón, hogy olyan, mintha a Vitalogy-kori Pearl Jam írta volna. Szerintem nagyon igaza van. Kicsit a Last Exit-re vagy éppen a Tremor Christ-ra emlékeztet.
És aki ismeri ezt a fajta Vitalogy-s elmeháborodott hangulatot, az tudja, hogy ezután muszáj egy kicsit visszavenni a tempóból, és akusztikus gitárokra váltani, amit a Black Saturday meg is hoz.
A Halfway There ugyanezen az úton megy tovább, és esélyes, hogy a lemez egyik legjobb track-je. Az első refrén után van egy olyan gitár téma, amely sajnos többször már nem tér vissza a dalban, de az a 10 másodperc garantálja a vigyorgással egybekötött libabőrt.
A Worse Dreams-szel ismét visszatérünk a seattle-i hangzásokhoz, újra diszharmónikussá téve eddigi alakuló hangulatunkat.
Az Eyelid’s Mouth tovább húzza lefelé az ívet egyenesen a záró, teljes bizonytalanságot árasztó Rowing-ig, amely a stílushoz igazodva teljesen hitelesen fejezi be ezt a nagyszerű lemezt.
Véleményt egy hallgatás után semmiféleképpen sem szabad alkotni, mert hangulat kell hozzá, és idő.
Welcome back, Guys!
Szólj hozzá!
Címkék: reunion soundgarden king animal taree
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
