Na jó, a tegnapi Szandis poszt azért már tényleg vicc volt, igy aztán most be is hoznám a lemaradást az egyik abszolút kedvenc őszi dalommal.
Külön figyelmet kérnék László Attila gitárművész úr játékára! Improvizáció rulez!
Olyan frissen, üdén és kipihenten ébredtem ma reggel, hogy nem is volt kérdéses, melyik örökzöld slágerrel örvendeztetem ma meg a Raklapfos kedves olvasóit!
Örüljünk együtt ennek a csodálatos szerda délelőttnek, a munkának, a napsütésnek, az ősznek és embertársainknak!
Olyan csodálatos minden, mintha beextasy-ztunk volna!
Vidi legnagyobb örömére tovább folytatom a romantikát és a bugyik nedvesítését.
Komolyan mondom, már kezdek rosszul lenni: olyan nőkkel vagyok mostanában körül véve, hogy az eszem-faszom megáll, de Ámor valahogy mégsem hajlandó seggbe kúrni. Na mindegy.
Úgy érzem már magam, mint Sam, a méltán híres Odaát sorozatban - aminek mellékesen, hál'Istennek elkezdődött már a hetedik évadja is -, aki elég sok időt töltött a pokolban Luciferrel, aztán Castielnek köszönhetően megmenekült onnan, de időközben kiderült, hogy a lelke mégis ott maradt, így aztán csak egy üres porhüvely a gyerek. Hú, micsoda romantika.
Na, jöjjön is a mai dal, amivel megpróbálom kiszabadítani a lelkem, és amitől faterral bármikor el tudunk ájulni. Eszméletlen!
Rocky fiamék tejesdoboz gyűjtésbe fogtak az óvodában, mert az vidám móka és a környezettudatosság jegyében pénzt is kap érte az óvoda.
Az akció rendesen megmozgatta a kis zsenim fantáziáját és tollba mondott egy laza kis levelet a polgármesternek, már csak úgy miheztartás végett, hogy tudja, hol a helye.
Akármikor elolvasom sírva röhögök, mert ez egyszerűen zseniális.
"Kedves Polgármester Úr!
Kérlek szépen, hogy beszélj a munkásokkal, arról, hogy melyik néni és bácsi jön el a tejesdobozokért, mert szeretném tudni, hogy kik fogják lemérni. Mert remélem, hogy nem álruhában Joker jön, mert neki van polgármester álruhája is. Ha kiderítetted, akkor kapsz tőlem egy ajándékot, egy finom édes almát.
Ha nem teljesíted, akkor hívom a rendőrséget. Én nem viccelek.
Én nem viccelek és van két robotom (és ha a sárgát átalakítom, akkor van egy nagy lövője is, úgyhogy vigyázz polgármester, mikor erre jársz) és ha nem teljesíted, akkor még készítek egy méhecskefullánkot is.
Kedves Polgármester Úr, ha erre jársz a robotjaim rádlőnek és elfutsz a vidámparkig!
István Domos Pityu Szuperhős Nyomozó Földmunkás Barni legjobb barátja"
Aztán Duda tesója lezárásként feltette az i-re a pontot: "Süti kalaposfejű büdi!"
Ui.: Apa ez még csak egy piszkozat, ne küldd még el a polgármesternek, mert még mellékelni kell hozzá Pityuról egy videót is.
Még nem küldtem el!
Pontosan negyed századdal ezelőtt, 1986. szeptember 27-én hajnalban Svédországból Dániába tartva egy tragikus buszbalesetben életét vesztette Cliff Burton, a valaha élt egyik legjobb és leginnovatívabb basszusgitáros, akinek játékát három zseniális Metallica lemez őrzi.
Még nem volt huszonöt éves, de kivételes tehetsége és elképesztő játéka a mai napig érezteti hatását. "Emlékszem, a Ride The Lightningon például betegre hallgattam a játékát, és mégsem tudtam rájönni, miket penget!"- mondta Jason Newsted, aki szintén nem kispályás.
 |
A legjobban ismert tisztelgés Burton előtt az In My Darkest Hour című dal a Megadeth-től. Mustaine, aki nagyon jó barátja volt Cliff-nek, miután hallott barátja haláláról, magába roskadva azonnal megírta a dal zenéjét. Mint a legnagyobb Megadeth rajongó, én ezzel a csodával tisztelegnék egy kivételes tehetség előtt.
Nincs mese, itt az ősz, és köztudottan ilyenkor mindig rám tör a romantika, így nincs más hátra, a héten rámegyünk a könnycsordító szerzeményekre.
Ki tudja, lehet, péntekre eljutok egy Krisz Rudi dalig, de addig is repüljenek a bugyik, folyjon a könny, és amilyen szarul bevezettem a sztorit, egy olyan szép dallal nyitom a hétfőt!
Ahogy már említettem, eléggé le vagyok maradva itt a posztolásokkal, és tegnap Tiborca barátomnak is mondtam a kocsmában... izé, a könyvtárban, hogy személy szerint én sem vagyok mindig napra kész, lopni pedig nem nagyon szeretnék más hírportálokról, blogokról.
De most egyszerűen nem hagyhatom ki, hogy itt ne tegyem közzé, amit a lángológitárokon láttam.
Amúgy is 20 éves a Nevermind, szóval élvezzétek ezt a remek feldolgozást!