Mint kezdő paszternák a nagybani piacon, úgy lépkedek az évadnyitó posztom felé, mögöttem mocsokkal, előttem mocsokkal, de hittel, hogy a hit nem én vagyok, hanem aki hisz, de nem bennem, mert én másban sem.
Itt az ideje, hogy egy elementáris zenével lenyomjam Adamo tesóm…
Szerencsére ismét pofára estek a statisztikai mutatók, de jól tudom, hogy azért még így is vannak páran, akik benéznek erre a blogra. Ők meg aztán ne csak a hazafiaskodást lássák, ezért visszatérünk egy kicsit a mi valóságunkba, meg amúgy is elég régen "napizenéltünk"…
A szólásszabadságban az a jó, hogy nincs egyértelmű köpés, csula, vagy amit akartok!
Nem az a demokrata köpet, ami ősnemzeti és ragacsos, aminek látszik is, mert kicsivel bonyolultabb annál, nyál és takony persze van benne, de lehet a szádban tartani vagy kiköpni és aláállni…
Szólj hozzá!
Címkék: nemzet szánalom megfejtés bölcs