Vidi feldobta a labdát egy nagyszerű banda nagyszerű debütáló lemezének húszéves évfordulója kapcsán, így nincs más hátra, minthogy kicsit továbbszövögessem e gondolatmenet szálait egy olyan album irányába, amely nálam benne van a Top 3-ban.
Felnőtt fejjel már szinte naponta áldom a sorsot, hogy egy olyan családban nőttem fel, ahol hamar megtanultam, hogy mi is a jó zene, és ennek hatására nem a saját generációm velem egyidős tagjainak a "tuctuc" szintjén járok.
A mai 10-15 éves korosztály "kezdő fiataljairól" meg inkább ne is beszéljünk, mert számomra egyenesen kiábrándító, hogy a muzsika területén milyen értékelhetetlen irányokba tendálódnak.
De nekem ekkor, a tízes éveim legelején került a kezembe egy sötét kisugárzású album, amelyre a következők voltak ráírva: Pearl Jam, Riot Act.
Emlékszem, hónapokon át küzdöttem vele, és csodák csodájára - mivel ha nekem nem tetszik valami, akkor hamar túllépek rajta - mégis azt éreztem, hogy ehhez a zenéhez még nem nőttem fel, még nem vagyok elég érett hozzá. Ezek után reménykedve, időről időre betettem a lejátszóba és mindig újult erővel, kíváncsiskodó lelkesedéssel újra és újra meghallgattam a dalokat.
Éveim és élettapasztalataim egyenes arányú növekedésével egyre inkább átéreztem, és felfedeztem saját magam a nótákban, amely folyamat tinédzser korom egyik legmeghatározóbb lemezévé emelte az idén tizedik születésnapját ünneplő korongot.
Jeff Ament basszusgitáros véleménye szerint az album alapvető komor hangulatától eltekintve mégis a szerelem az egyik fő mozgatórugó a szerzemények mondanivalójában.
Eddie Vedder a 2000-es Binaural időszakában átélt alkotói válsága miatt ragadott ukulelét, amely hangszerrel a Riot Act-re is megírta a Can't Keep című klasszikust. Ezt a dalt a legutóbbi szólólemezére is feltette, valamint külön klipet is készített hozzá. Érdemes meghallgatni a nótát egy szál ukulelés és album verzióban is, a Pearl Jam felhangszerelési profizmusának mihez tartása végett.
Zenei érdekességnek számít például a Mike McCready gitáros alkohol- és drogfüggőségeiről szóló Save You (erre a dalra Vidivel már disznóólat is bontottunk) kiállás része, mivel egy erőteljes kiütés miatt lerepült a fejhallgató Matt Cameron dobosról, és onnan kezdve a végéig úgy játszotta fel, hogy csak szimplán nézte Jeff ujjait a basszusgitáron, hogy hol jár. De itt van még például a balladisztikus Thumbing My Way, amely úgy került a felvételre, hogy az Urak gyakorolgatták - mondhatni Jammelgették - a stúdióban, miközben a producer titokban felvette az egészet.
Eddie a Love Boat Captain-ben a 9 Pearl Jam rajongóról is megemlékezik, akik a 2000-es Roskilde Fesztiválon vesztették életüket. Ezt a dalt Boom Gaspar-rel írta, akivel Hawaii-on találkozott egy templomban, egy halottvirrasztáson, és aki azóta is a banda főállású orgonistája.
Az album első számú slágere természetesen az I Am Mine, amely a 9/11-es eseményekre utal.
Az én egyik személyes kedvencem pedig egy Gossard féle anyag, a Bu$hleaguer, amely egy vicces arculcsapás Bush elnöknek. Eddie itt alkalmazza a spoken words stílust, és ez alapján egyszerre lesz nevetséges és hátborzongató az egész dalszöveg, amelynek a végén többször is megismétlődik a baljósan hangzó "change" szó.
Az album zárásaként pedig itt van még az All Or None című katartikus panaszdal, amelyről Eddie-nek az a véleménye, hogy olyan ez a nóta ennek a lemeznek, mint az Indifference volt az 1993-as VS-nek.
Külön érdekesség még 3 szerzemény (Down, Undone, Other Side), amelyek nem kerültek fel a korongra, de egyenként is külön Gyöngyszemek, már ha értitek, mire gondolok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adamo.blind 2012.01.12. 20:45:01
Köszi!
Sosem felejtem el azt a romantikus pillanatot, amikor a sokol rádió hangzású "dekkből" csutka hangerőn szólt a Save You, és közben Petyánál vertük szét a disznóólat... :)
