20 éve került a Billboard-lista élére egy olyan album, ami érdekes módon az egész családomnak betalált, pedig akkora már igencsak leszűkültek a zenei közös halmazok.
Érdekesség, hogy előtte csöndesen majdnem fél éve jelent meg, de ekkora jelentős MTV közreműködéssel, a srácok kitartó munkájával, megjegyzem abszolút nem érdemtelenül ütött óriásit és lett az aminek lennie kellett. (Eddig kicsivel több, mint 20 millió darabot adtak el belőle!)
Nem elég, hogy mind a két Öcsém rárepült, de még Apa is csak csettintett, hogy ez nagyon jó.
Jó néhány évvel később el is jött velünk a koncertre, amire a mai napig szívesen emlékszik vissza, ugyanis állítása szerint olyan jó koncerten se előtte, se utána nem volt, teszem hozzá én sem nagyon. Egyszeri, megismételhetetlen, elementáris, zsigeri és őszinte buli volt, ami alapvetően a rengeteg amerikai itt állomásozó taszári katonának volt köszönhető, de az itteni jónép is kitett magáért. State of love and trust, baszod!
Akkor terítsünk!
1992. január 11-én megjelent egy olyan végtelenül őszinte és őserejű rock lemez, ami párját ritkítja és körülbelül annyi köze van a kinyúlt pólós, művészkedős, saját cipőjét bámuló végtelenül buta sztereotípiához, amit ’grunge’ néven közben ráragasztottak, mint a mi szeretett blogunknak, az indexhez.
Adamo is végre felnőtt hozzájuk, úgyhogy szóljon neki és a srácoknak egy óriási nagy respekt mellett az albumról a kedvencem. Boldog születésnapot!
…someday yet he'll begin his life again, Whispering hands, carry him away, him away, him away….
Szólj hozzá!
Címkék: blog születésnap pearl jam ten even flow tízhúsz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
