Napi zene 61.

2011.02.04. 07:00

vidi

A kisebbik fiamat tegnap rutin műtötték, szegénykémet nagyon megviselték az események, de kőkemény harcos és példaértékű, ahogy küzd a fájdalommal.

Mondjuk nem tudom, ki hogy van vele, de én egyszerűen megőrülök, pontosabban szétrobbanok tehetetlenségemben, mikor a kissrác szétsírt szemekkel suttogja, hogy ’Apa nagyon fáj, segíts!’ én meg azon kívül, hogy az ölemben sétálgatok vele, semmit nem tudok tenni.

Szerintem, ez lehet a legrosszabb érzés a világon, komolyan akármire képes lennék, hogy segítsek neki, ehelyett ott állok, mint egy fasz, tehetetlenül.

Komolyan tegnap a kórházban többször átfutott az agyamon, hogy lemészárolom az összes tetves orvost és az összes irgalmatlan nagy picsájú és nagy pofájú nővért.

Azt a beleszarást, amit leművelnek büntetni kellene, gusztustalan féreg mind.

De hagyjuk ezeket a tetveket, szóljon ez a zseniális dal Dudának, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg és újra legyen az a vidám, örökmozgó, vicces kis ’pudingbácsi’, aki a műtét előtt volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr282638217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása