Pár hónapja, március 15-én vehette át a művészeti téren adható legjelentősebb állami kitüntetést a Kossuth-díjat a Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András, amit akkor sem, most sem kommentálnék különösebben. Szánalmas lássuk be, de erről Bandi nem tehetett, nem ő ment be az állami boltba és vett egy ilyen szart, hanem adták neki.
De most másról van szó, mert a Kispál és a Borz búcsúkoncertje mellett nem tudok szó nélkül elmenni, mert állítólag egy kultikus zenekar búcsúzik, aki óriási hatással volt a magyar könnyűzene elmúlt x évére.
Ez nagyobb ökörség, mint árvízvédelmi területre építkezni.
Fogalmam sincs miről beszélnek, mert olyan, hogy magyar könnyűzene szerintem nincs, sosem volt, csak maximum szánalmas próbálkozások. Az állandó párhuzam az Illés, itt is repkedtek a tinilányok szaros bugyijai, persze hogy repkedtek, mert csak - a teljesség igénye nélkül - ezt a szart lehetett vagy volt kötelező akkoriban hallgatni.
Azóta sincs magyar nyelven nagy választék és sajnos a csordaszellem valamint a közösségbe tartozás szándéka mindig kimozdít a posványból fos zenekarokat, akik alapból nem ilyen céllal és nem ezen elvárások mentén szerveződtek.
Mi is volt az elmúlt tíz-egynehány évben?
Az állandóan holdat kémlelő vízszintesen parasztok megtalálták maguknak a debreceni Tankcsapdát, a retkes lábú, tarisznyás, értelmiség, szandálos jóarcok a pécsi Kispált, átfedésnek, meg ott maradt Ákos a nemzet faszagyereke.
Én mint zenebarát persze mindegyiken megfordultam párszor, ami elég szégyenletes tett, de mit csináltam volna, ha épp nem volt Moby Dick koncert, márhogy maradjunk az akkori mainstreamnél?
A Kispálra, ahogy kell ideje korán rápörögtek a röhejes kinézetű gimnazista picsák és a pad alatt rejszoló okostojások, el is elfogyott az összes bugyi, meg persze a batikolt póló a boltokban, minden koncert előtt, de ebben az esetben a deviancia és a kivagyiság lett a közösségi mozgatórúgó.
Vicces volt, hogy a koncerteken a bölcsészfejűek a boroskólától belazulva küzdöttek, hátha hozzáérhetnek egy naftalinos segghez, legyen az akármekkora, pedig szánalmas kis pöcs volt mind, akik otthon bámultak ki a fejükből és az agyukat is tarisznyában hordták.
A Kispál meglátásom szerint, egyértelműen a magyar könnyűzene legalja, szánalmas műszövegek pörgetésével és vicces akkordozással búvárpipában előadott tudományos halzene ez, az őszinteség nevetséges függönye bújtatva, amit sajnos a zenész fiúk suttyomban állandóan le is hugyoztak.
Elbúcsúztak, köszönjük, itt felejtsük el az egészet örökre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csercsab 2010.08.10. 15:20:40
Néhány link, abból amit én bírtam az alterzónából:
Matyi és az FO System:
www.youtube.com/watch?v=OMiDU65F0Vk&feature=related
Kortársak:
www.youtube.com/watch?v=BUz69bsYCgk&feature=related
Nulladik változat (Ian távoli rokonával)
www.youtube.com/watch?
v=Qtscr63eMZ8&feature=related
The Perfect Name:
www.youtube.com/watch?v=0ry4jgIk4S4
