Rust in Peace

2010.02.19. 14:24

vidi

A családom és barátaim jól tudják, hogy kőkemény Megadeth fanatikus vagyok. Nálam, ha a zene szóba kerül, akkor egyetlen zenekar ugrik be elsőre mindenkinek, mégpedig a Megadeth.

 

 

Nekem Mustaine az alap (szevasz Adamo), az ember elképesztő, ahogy játszik, ahogy csinálja a dolgait és különösen tisztelem azért, hogy egyedül érte el, amit elért, azért több mint 20 millió lemez, az nem krumplistészta. Hetfield elmehet a picsába!

Amiért billentyűt ragadtam, az nem más, mint az, hogy a Megadeth Rust In Peace albuma 20 éve jelent meg. A rozsdásodj békében a metalban egyike a megismételhetetlen, felülmúlhatatlan, utánozhatatlan albumoknak, nincs mese örök klasszikus. A lemez benne van minden idők legnagyobb hatású heavy metal lemezeinek 5-ös listáján, olyan császárok társaságában mint a az Iron Maiden - The number of the Beast, a Black Sabbath – Paranoid, meg persze a Metallica - Master of Puppets.

Az ominózus lemez előtt, Mustaine nagyon kemény alkohol és drogproblémák közepette vergődött, szinte biztos volt, hogy Ő is a zenekar is megy a levesbe, de hősünk csodával határos módon összekaparta magát és újjáépítette a zenekart. David ’Junior’ Ellefson-on kívül kirúgott mindenkit, dobost hamar talált Nick Menza személyében, a másodgitáros pozíció már egy kicsit keményebb dió volt. Képbe került Dimebag (R.I.P), Jeff Waters és még sokan mások, míg végül a Cacophony gitáros, a méretéhez képest brutális hajmennyiséggel rendelkező Marty Friedman lett a szerencsés, összeállt a zenekar és azzal a lendülettel megcsinálták minden idők legjobb metál albumát.

1990. szeptemberében megjelent album a billboard top 200-as listán az államokban a 23., míg a szigeteken a 8. helyen landolt. Dave révbe ért!

Az album kilenc dala, mind-mind egy jól irányzott ütés a világ, a politika, a társadalom, az emberi álszentség és nem utolsó sorban a háborúk ellem. A lemeznyitó Holy Wars... The Punishment Due kő kritikus reszelés-klasszikus, agresszió, matekozás, földrengés, brutalitás, fejvesztett őrjöngés, kirohanás a tetves háborúk ellen, egy szókimondó, harcos, full politikus dalban, amit a észak-írország értelmetlenség és a punisher képregény ihletett.

A következő Hangar 18, ami a földönkívüliekkel kapcsolatos összeesküvés-elméletekről szól, egy refrén központú szerzemény, a végén egy totál idegbeteg szólóorgiával. A következő négy szám a Take no prisoners, a Five magics, a Posion was the cure és a Lucretia annyi riffet és harmóniát vonultat fel, amiből egy zenekar egy egész életművet fel tudna építeni. Mindegyik vérengző fenevad, ami épp le akarja tépni a fejed.

Majd jön a gonosz hetedik, a Tornado of souls, ami szerény véleményem szerint a legjobb metál nóta, amit valaha írtak. Ennyi! Itt Dave egy párkapcsolati témát boncolgat, fröccsköli az arcunkba a megfejtést, aki a végén nem akarja teli torokból üvölteni a záró sorokat, annak egy diszkrét agycserét javaslok!

"I warn you of the fate, proven true to late
Your tongue twist perverse, come drink now of this curse
And now I fill your brain, I spin you round again
My poison fills your head as I tuck you into bed
You feel my fingertips, you won't forget my lips
You'll feel my cold breath; it's the kiss of death!"

Az ezt követő pokolian gonosz Dawn patrol nem túl kecsegtető jövőképe után jön az i-re a pont, a Rust in peace...Polaris kettős, mely méltó lezárása a korongnak. Köszönjük fiúk!

Az egész lemezre jellemző a düh és a brutalitás, az elképesztő technika és a komplexitás, de ez sehol nem öncélú, hanem ellenkezőleg, olyan megoldások, dallamok, pillanatok vannak, amik azonnal beégnek az agyadba.

Mindenki császár, Marty elképesztően szólózik, Junior és Nick brutálisan alapoz, de Dave a kántálásával és az eszement ritmusozásával végképp sarokba küld mindenkit, pislogsz is rendesen és nem hiszed el, amit hallasz!

A Rust In Peace borítóján látható kép a megénekelt 18-as Hangárt ábrázolja, elől Vic Rattlehead egy kapszulára támaszkodva, amiben egy földönkívüli tetem rohad, hátul pedig az akkori öt legbefolyásosabb ország csúcs vezetője, John Major brit miniszterelnök, Toshiki Kaifu japán miniszterelnök, Richard von Weizsäcker német államfő, Gorbacsov szovjet első titkár és George Bush amerikai elnök. Állítólag mindegyiknek küldött a Capitol kiadó egy-egy dedikált lemezt, biztos rongyosra hallgatták!

Egy érdekesség a végére, a 20 éves jubileum alkalmából a srácok speciális turné keretében végig eltolják a lemezt és sok szerzeményt, köztük a Rust in peace is idén fogják először koncerten eljátszani!

A pesti buliba mindenki tolja el a mocskos pofáját, kötelező!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr871773228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adamo.blind 2010.02.19. 19:32:57

hol van itt a szánalomfaktor? tolnám rá az 5-öst! :)))) (imádlak Vidi! :) )

Etelközi Vata 2010.02.20. 07:23:05

menjen megadeth koncertre- akinek két anyja van...
süti beállítások módosítása