Mivel közel és távol én vagyok a legnagyobb Megadeth rajongó (bár nem ismerjük egymást, de zseniális írásai láttán a shockos Szilvike legalább ekkora!), kénytelen vagyok mint a ’Csepű, lapu, gongyolás’ (Mekkora kirákyság volt, ’Köcsögöt a köcsögfára!’) kisbíró közhírré tétetni, hogy „A Megadeth jobb mint valaha, Mustaine még mindig a legnagyobb metál és riffguru, az elkényeztetett Metallica brigádja pedig bekaphatja!”.
A dúli-fúli, morgó és az egész világ az ellenségem Dave barátom (tisztára, mint én!) hitelességét firtatja folyamatosan mindenki, állandóan megy a porhintés, hogy mekkora fasz a vörös szörny („Közel hibátlan munka; nyolc pontnál csak azért nem megyek feljebb, mert annyira taszít a vörös szörnyeteg hiteltelensége.” de ebbe a fasziba nem lehet, sőt nem szabad belekötni!
Miért is?
Egy olyan ember, akit gusztustalanul kibaszták a nagy M-ből, majd a düh és a keserűség vezérelve csinált valamit, amit bárki megirigyelhetne. Ezt egyébként megköszönhetjük a törpe antidobos dán kisköcsögek, aki a legjobb haverját hagyta kibaszni, amivel kieresztette a dzsinnt a palackból! Davebá egyedül, pontosabban a nagy barát Juniorral (aki szerencsére most vissza is került hozzá!) megcsinálta a valaha volt legnagyobb metál zenekart. A Megadeth a legnagyobb metál zenekar, nincs mese. Ha nem hiszed el, hallgasd végig az összes lemezt, csak a miheztartás végett! Ezt már tudtam a nyolcvanas évek végén is, amikor már nyakig benne voltam Mustaine világában, de amikor 92-ben (basszus lassan 20 éve!) a legkedvencebb unokatesómtól, a csodababa feketedémon Katitól (Imádlak Bébi!) megkaptam szülinapomra a sorlemez Countdown to Extinction-t szó szerint megvilágosodtam! (Nézzétek meg a köcsögkönyven!) Ez természetesen ezerszer jobb volt, a szarrá sztárolt fekete albumtól és itt végleg megadtam magam, azóta nekem mindegy mit csinál Vöröske, én rajongok érte. (A legjobb barátom, aki szarik a fejemre 4 éve, még mindig a countdown ihlette hsd betűket használja e-mail címnek (hsd=high speed dirt (ejtőernyős, akinek nem nyílt ki!)))
Akkor térjünk a lényegre, itt a 13. sorlemez a vicces nevű Th1rt3en. Minden negatív felhang ellenére, „A helyzet viszont az, hogy a Th1rt3en valóban jó!” írta Szilvike és mivel igaza van, nem vitatkozom vele, bár meg kell, hogy kockáztassam, hogy ez az album nem jó,hanem zseniális, elejétől a végéig tökéletes!
Majd írok róla részletesen, de most nem tudok, mert el vagyok érzékenyülve, mert kezdtem totálisan szétesni, nagyon durván, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de megint visszahozott a zene!
Sokadszorra is kösz Dave! (Adamo: Az én PJ-m, a Megadeth!)
...Poison ivy in your touch, being with you destroyed so much, HOME WRECKER...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adamo.blind 2011.11.08. 18:44:38
