A folyamatos napi zenei posztolgatásokkal eszembe jutott egy irgalmatlan sztori, ami még tavaly április környékén esett meg velem, és (a lassan atomjaira hulló) becses zenekarommal.
Mörtént ugyanis, hogy egy tehetségkutatóra voltunk hivatalosak az Isten háta mögé, egyenesen a Dél-alföldre, Köröstarcsa városába.
A legelső bökkenő már abban kimutatkozott, hogy reggel 9-re a tett helyszínén kellett lenni, az előzetesen egyeztetett információk alapján. Oké, nem para; egy diszkréten átmulatott este után fel is húztam a kakukkost hajnal fél 5-re. Felkelés, ütközés a bandával, bepakolás, gyerünk.
Meg is érkeztünk sikeresen, és reggel 9 után, ott melegében le is bonyolították a kb. 5 percet igénybevevő sorsolást, hogy ki hanyadiknak fog majd játszik. Ekkor jött az első komolyabb hidegzuhany: sikerült megkapnunk egy este 6 órai időpontot. Yes! A hír hallatán azonnal szeszt akartunk érezni a gyomrunkban, agyunkban. Viszont valaki egyből figyelmeztetett a szerződés apró betűs részére, amelyben az (is) állt, hogy ittas állapotban porondra lépni tilos, amelyet nem kispályás biztonsági őrök és színpadmesterek felügyeltek.
Áhh, nem kell félni, nyugtattam a csókát, mi borsodi (Egy sör nem sör, két sör fél sör, három sör egy sör, de hát egy sör nem sör…) fasza gyerekek vagyunk. Ennek eredményeképpen a 20 zenekarból és hozzátartozóikból álló tömegből mi voltunk az elsők, akik egyből a pultnál kötöttünk ki.
Pár kör elteltével a dobosunk eltűnt egy kis időre, majd egy literes vodkával tért vissza, fülig érő szájjal, és innentől kezdve szavak nélkül is megértettük egymást.
Sikerült roppant rövid idő alatt roppant felelősségteljesre inni a tudatunkat. Ahogy észrevettem, a mellettünk letelepülő zenekarnak se kellett kétszer mondani, hogy csatlakozzon eme rossz, ellenben hatásos szokáshoz. Mivel kellő mennyiségű szeszesital elfogyasztása után spontán kapcsolatteremtésekben verhetetlen vagyok, egyből szólt is a kiáltás a számból az egyik srác felé: „De szép tetoválásod van, koma!” Nekik se kellett több a spanoláshoz, és legnagyobb örömömre kiderült, hogy ez a debreceni Aetrigan zenekar, amely a néhai Filmstar-ból alakult, és a gitáros Mr. T-vel összefutottunk már párszor a miskolci éjszakában is, valamint pár éve a Kőbányai zenesuliban is találkoztunk. Társalgásunk 2 óra elteltével 2 villanyborotva beszélgetésére redukálódott, miközben már az üvegből a maradék vodkát szürcsölgetve az egyik járőröző színpadmesternek próbáltam elmagyarázni, hogy miért is jó a Metallica legutóbbi lemeze… ami így visszagondolva, lehet, hogy a legnagyobb öngól volt a részemről.
Ennek hatására a 6 órai időpontunk egyből 3 órára tevődött át, csak hogy még valamennyire sikerüljön színpadra állni a saját lábainkon. Hát se! A gitáromat sikerült fél hanggal lejjebb behangolnom, így az előadásunkat inkább már nem is részletezném.
Utólag megtudva az egyetlen értelmes mondat, amit még ki tudtam mondani - de azt mindenkinek, kb. 600-szor - az az volt, hogy: „Ha meleg van, ne igyatok pálinkát!”
Ezt még haza felé is sikerült közölnöm egy benzinkút szőke pultosával, ahová egy szál boxerban sétáltam be még egy sört venni, mert az még hiányzott.
Csodálatos nap volt, ezért szóljon a már említett, és mélyen tisztelt Aetrigan zenekartól a kedvenc dalom a hétvége örömére!
Mindenki vigyázzon magára, és ne felejtsétek el:
„Ha meleg van, ne igyatok pálinkát!”
De most nincs meleg…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
