A magyar popzene egyik legigényesebb és legszebb száma, ami annyira megindító, hogy ha meghallgatod egy órán keresztül csak a szeretet szót tudod kimondani, miközben ablaktörlő mozdulatokkal a világ tudtára adod, hogy mennyir szeretsz mindenki és mindent.

Csodálatos!

A dalt egyébként a NASA rendelte a holdraszállás 27. évfordulójára. Állítólag a dal úgy született, hogy Kozsó leült a dunaparton, bedobott egy szeretet tablettát, majd zokogva figyelte a csillagos eget órákon keresztül. Utána elment egy közértbe, vett egy százas papírzsebkendőt és tovább zokogott. Érezte, hogy megmozul benne valami, de az a délben elfogyasztott pörkölt volt, majd egy meki klotyójára berohanva, a wc papírra leírta a dalszöveget, miközben a zene már ott motoszkált a fejében. Még mindig zokogott. Ezt hívják a múzsa csókjának, állítólag. Kifelé menet akit megölelt, az is sírni kezdett a szeret súlya alatt!

Másnap már a stúdióban volt és elkészítette a zenét, amivel olyan szintre emelte a zenét, hogy azóta is csak neki sikerült átugrania. Innen már történelem!

Köszönjük Kozsó!

Hát akkor tessék, lássák, és szeressék!

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr571343544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Steinmann 2009.08.28. 09:51:23

21 mp.-ig bírtam. A nóta legzeneibb része az írógép kattogása. Úgy szeretném ezt az embert egyszer néhány tucat nyílvesszővel a hátában látni. Minden lélegzetvtelért, amit ez a faszi tesz, kár. KÁR!
Szerintem ez a pöcs még életében egy saját számát sem hallgatta meg, mert akkor már öngyilkos lett volna.