2013 elején belevágtam egy egyéni küldetésbe. Ami - szerintem - a legfontosabb, hogy önszántamból. Nagyon régóta élek elemző, analitikus életet, és bizonyos kudarcok kapcsán úgy éreztem, hogy az alkoholfogyasztás egyfajta kompenzációként van jelen nálam.
9 hónap elteltével…
Tegnap este Zsótika barátommal eltoltuk a biciklit egy jó kis FreshFabrik koncertre.
Természetesen nosztalgiázás volt ez a javából, mert ez a banda is a megboldogult gyermekkoromat juttatja az eszembe, és ki mástól, ha nem éppen Viditől szereztem anno olyan ronggyá hallgatott TDK…
Nem bírok lerohadni Adamo tesó pár napja hozzám intézett leveléről, amikor beszúr egy idézetet valakitől, aki és ami: "Ez a cikk méltó a blog nevéhez. Nem tudom, ezek az indulatos, ámde buta emberek miért érzik úgy, hogy feltétlen írniuk kell... Pedig nem kellett volna...…
Szerencsére ismét pofára estek a statisztikai mutatók, de jól tudom, hogy azért még így is vannak páran, akik benéznek erre a blogra. Ők meg aztán ne csak a hazafiaskodást lássák, ezért visszatérünk egy kicsit a mi valóságunkba, meg amúgy is elég régen "napizenéltünk"…
A szólásszabadságban az a jó, hogy nincs egyértelmű köpés, csula, vagy amit akartok!
Nem az a demokrata köpet, ami ősnemzeti és ragacsos, aminek látszik is, mert kicsivel bonyolultabb annál, nyál és takony persze van benne, de lehet a szádban tartani vagy kiköpni és aláállni…
Szólj hozzá!
Címkék: nemzet szánalom megfejtés bölcs
Szombaton csokorba szedtem itt a hazafias gondolataimat, majd olyat tettem, amit eddig még soha: kiposztoltam a Facebook-ra ezt a bejegyzésemet.
Nem kis fejtörés előzte meg ezt a mutatványt, mivel mérlegelnem kellett a kimondott, de főleg az eddig leginkább kimondatlan dolgok…
Tegnap este beültem Miskolcon egy belvárosi szórakozóhelyre, ahol éppen koncertek és egyéb bulik hiányában belépésem pillanatában kezdték el vetíteni a Magyarország - Románia focimeccset.
Gyorsan vettem egy üdcsit és azon nyomban fel is csendültek a magyar himnusz búvalbaszott…