Vidi legnagyobb örömére tovább folytatom a romantikát és a bugyik nedvesítését.
Komolyan mondom, már kezdek rosszul lenni: olyan nőkkel vagyok mostanában körül véve, hogy az eszem-faszom megáll, de Ámor valahogy mégsem hajlandó seggbe kúrni. Na mindegy.
Úgy érzem már magam, mint Sam, a méltán híres Odaát sorozatban - aminek mellékesen, hál'Istennek elkezdődött már a hetedik évadja is -, aki elég sok időt töltött a pokolban Luciferrel, aztán Castielnek köszönhetően megmenekült onnan, de időközben kiderült, hogy a lelke mégis ott maradt, így aztán csak egy üres porhüvely a gyerek. Hú, micsoda romantika.
Na, jöjjön is a mai dal, amivel megpróbálom kiszabadítani a lelkem, és amitől faterral bármikor el tudunk ájulni. Eszméletlen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
