A múlt héten leadták itthon is, a 15. évaddal befejeződött Vészhelyzet (ER) utolsó részét, ezzel 331. epizóddal véget ért az egyik kedvenc sorozatom. Nem vagyok egy kórházi emberke, a fehérköpenytől nem jövök izgalomba, a magyar egészségügyet, mint olyat ráadásul iszonyatosan rühelem, de a Michael Crichton író alkotta, az Illinois állami Chicago megyei kórház sürgősségi osztályának mindennapjait bemutató kórházi játékfilmsorozatot teljesen (kórház)függővé tett.
Nincs mese ugyanúgy, mint sokan másokat, engem is teljesen beszippantott a Vészhelyzet világa, mind az elképesztően megírt forgatókönyv, mind a jól felépített, emberközeli és szerethető karakterek, mind a zseniális technikai kivitelezés kiemelte a szokásos szériák közül.
A sorozat lüktetése, a teljesen újszerű kamera használat, ahol a folyamatos mozgás miatt, gyakorlatilag egyik szereplőről a másikra átcsúszással, azt az érzést kelti bennünk, mintha mi is aktívan ott dolgoznánk a dokik mögött a sürgősségin.
A Vészhelyzet még ráadásul igazi multi kulturális sorozat is, ahol az emberiség összes nyomorát és betegségét, vértől és egyéb testnedvektől csöpögő formába, teljesen tudományosan és minden fátyoltól mentesen a nyakunkba öntve megkapjuk, emellett finoman és intellektuálisan manipulálva az érzelmeinket, folyamatosan adagolva a lelki kapaszkodókat a karakterekhez, amelyekből igencsak jól el volt eresztve a sorozat.
Ha már itt tartunk, azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar szinkron nagyon jól sikerült, Józsa Imre, Antal Olga, Kováts Adél, Barabás Kiss Zoltán teljesen összenőttek a filmbéli karakterekkel, nem is beszélve Alföldi Robiról, aki Dr. John Carterként (Noah Wyle) a vállán vitte az egész sorozatot.
A Vészhelyzetnek számos emlékezetes epizódja készült, rendezett egy felejthetetlen és igencsak véres epizódot Anyaság (Motherhood) címmel Quentin Tarantino, 2002-ben volt egy összefutatott rész a szintén zseniális Harmadik műszakkal, ahol a kedvenc karakterem Dr. Susan Lewis (Sherry Stringfield) utazott Chicagoból New Yorkba, hogy megtalálja drogfüggő húgának kislányát, de a televíziózás történetében is kiemelkedő esemény az az egyenes adásban közvetített rész volt 1997-ben, amiben az NBC stábja egy dokumentumfilmet forgató stábot „alakított” a kórházban. (A színészek három órával később megismételték az adást, hogy a nyugati parton is élő legyen a műsor!)
A Vészhelyzet népszerűségét és a televíziós súlyát is jól szemlélteti, hogy az évek alatt rengeteg híresség megfordult vendégként hosszabb, rövidebb ideig különböző epizódokban, a teljesség igénye nélkül pár név a listából: Ewan McGregor, Steve Buscemi, James Woods, Forest Whitaker. Ray Liotta, Sally Field, Stanley Tucci, Mädchen Amick, Ving Rhames, Michael Ironside, Djimon Hounsou, Rebecca De Mornay, Danny Glover, Lucy Liu, Stacy Keach.
Sok emlékezetes történet bontakozott ki az évek alatt a szemünk előtt, de az abszolút kedvencem a rocker Dr. Ray Barnett (Shane West) doki és az indiai származású Dr. Neela Rasgotra (Parminder Nagra) több évadon átívelő szerelmi szála, ami tele zseniális, megdöbbentő, szívturmix fordulatokkal futott a zsebkendőgyilkos végkifejletig.
Romantika az alsógatyámban, de komolyan mondom, hogy a végére még én is meghatódtam, a rendkívül finom dialógra épülő, nyáltól teljesen mentes lezáráson, amivel én is fájó szívvel, de elbúcsúznék a sorozattól. Köszönjük!
Ray: Finally! You really here?
Neela: Yeah! I really am!
Szólj hozzá!
Címkék: sorozat egészségügy vészhelyzet er ray neela 331
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
