Egész napos projekt cicizésen kicsit kikészül az ember, még jó hogy a hordozhatómmal aktív tagja maradok ilyenkor is a virtuális világnak, de azért írogatni, főleg így a blogra, maximum a szünetekben (nincs sok) tudok.
Ma pedig igen nagy nap van, kérem szépen tisztelettel!
A két elképesztően szép és okos fiaim, elképesztően szép és okos anyukájának, a feleségemnek ma van a születésnapja. Standing ovation!
Az én kedves feleségem elképesztő Iron Maiden rajongó!
Van egy könyv, ami megfogott, a zenekarról szól és tőlem kapott, bevallom én is pofátlanul elolvastam persze és meg kell hogy állapítsam, hogy a kitartás, az áldozatos és következetes munka iskolapéldája az egész, amit Steve Harris és csapata véghezvitt és eddig bármilyen fenntartásomat is volt, azt teljesen eltüntette, nem mintha nem szerettem volna eddig is a muzsikájukat.
Befejezve velős és értelmetlen gondolataimat, pontosabban a felvezetésemet, szóljon egy olyan klasszikus, egy olyan koncertről, ami egyszeri és megismételhetetlen (olvassátok el a könyvet ti is!). Mindenkinek figyelmébe ajánlom a kedvenc gitár szólómat, amit Yanik ereszt el 5:00-tól, na az mindent visz!
Isten éltessen Anyu! (Most szóltak: István kezdünk!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tökinger · http://napilaci.blog.hu/ 2011.06.09. 08:21:37
