Nagyon sokszor kitárgyaltuk már, hogy mindannyian zenefüggők vagyunk, és az Isteni muzsikák nélkül nem élet az élet.
Ehhez a dologhoz, pontosabban a zene megalkotásához nélkülözhetetlenek a hangszerek (ugye milyen okos vagyok?!), amelyeket én kiváltképp szeretek, mint gyakorló zenész.
Gyerekkoromban átestem némi zongorázáson is, amit abbahagytam, hiszen már egészen két éves korom óta gitározni szerettem volna. Általános suli harmadik osztályában a zongoratanárt elküldve a picsába (mert egy gyökér volt), végre megkaparinthattam a gitárt, amelynek nyúzását azóta is végzem.
Emellett szeretek dobolni is, maximalizmusomból kifolyólag a pontosság híve vagyok, amelynek a dob az egyik alappillére a zenében.
Na, de nem is tudom, hogy most minek mentem bele ilyen mélyen a dolgokba, csupán rájöttem, hogy muszáj vennem egy ukulelét, mert nagyon tetszik a hangja, az egész hangzásvilága.
Kezdjük is a hetet egy visszafogottabb, ukulelés dallal, Eddie Vedder előadásában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
