Csercsab szerkesztőbának küldeném a mai napi zenét, azzal az üzenettel, hogy pánikszerűen aktiválja magát vissza a blogra!
Mellesleg Ákos bácsi kicsit alulértékelten fogadja a dal kezdő taktusait, de aztán nem gyengén magába roskad... nem is csoda, hiszen a nóta egy régi szerelméről szól, aki már nincs az élők között...
ui.: Ákos zenéjét kb. 4 éves korom óta hallgatom, történt ugyanis, hogy a kedves szüleimmel betotyogtam egy boltba és rámutattam a Test című szóló(kazettájára)lemezére, hogy az nekem kell! Azóta vagyok Ákos-fan. Állítólag általános iskola első osztályában még az osztályfőnököm be is hívatta Anyukámat, hogy egy 6 éves gyerek hogy hallgathat Ákost, amikor a zenéje néhány felnőttnek is túl igényes... Pedig én már akkor is forgattam a kazit a kis walkman-emben, amikor a többiek még a matchbox-okat tologatták fel-alá! Elképesztő! Nosztalgia!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
