Itt a karácsony, a szeretet ünnepe.

Szeretet persze, mindjárt elhányom magam, hiszen mindenki utál mindenkit, álszent köcsög minden ember.

Leszarjuk egymást, ez tény.

Ezért szemetelünk, ezért szaratjuk a kutyát a járdára, ezért nem adjuk át a helyet a buszon, ezért tolakodunk, ezért szarunk bele egymás pofájába. Gusztustalan állatok vagyunk!

Most komolyan, mi a szeretet?

Szeretet csak egy egyszerű ajtó egymáshoz, csak nem kellene a küszöbre szarni!

Állítólag én nem nagyon tudhatom mi is ez, mert egy érzéketlen ember vagyok, pontosabban annak tart a környezetem.

Tudjátok mit, én ennek örülök, sőt, büszke vagyok rá! Miért is?

Hát mert eddig minden szaron átvezetett az állítólagos érzelem nélküliségem, a feltétel nélküli önbizalmam és beleszarásom a dolgokba.

Pedig egyesekért akármire hajlandó vagyok, a gyermekeimről, a feleségemről, a szüleimről, tesóimról nem is beszélve.

Úgyhogy a szeretet elmehet a picsába, kapja be. Jézus szeret téged, de én is baszod!

Én majdnem mindenkit szeretek, de meg kellett tüskésednem, hogy egyensúlyban legyek magammal.

Aki ezt nem érti és érzi, azt sajnálom!

A rövid bevezető után, akkor jöjjön a köszöntés:

DÖGÖLJETEK MEG KÖCSÖGÖK és BOLDOG KARÁCSONYT! 

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr782530255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása