Olyan mélyre süllyedt immáron a blogunk, hogy muszáj vagyok némileg közbeavatkozni.

Mivel lényegében kizárólag hallgathatatlan, az emberi fül számára bántó frekvenciákon működő (vagy oda hangolt) hangszerekre íródott zenékről szól az egész, jöjjön valami más, ami sokkal emberibb léptékű, és magához a zenéhez, mint fogalom, sokkal közelebb áll.

Ismerkedjünk meg tehát egy kicsit közelebbről egy zseniális tátika sztárral, Den Harrow-val (avagy 4 poster, aka 17 sticker, még akább az abroszfejű csávó).

Ő az (fénykorában)!

Den Harrow nem egy ember valójában, hanem egy fedőnév, egy egykori zenei projekt neve.

Olasz projektről lévén szó, a „Den Harrow” olaszul kiejtve mindjárt úgy hangzik, hogy denaro (ejtsd: denáró), azaz magyarul pénz.

Ezen projektnek tehát sosem titkolt célja a pénzcsinálás volt, melyet a zenevilágban képzeltek el megvalósítani.

Az alapok: végy két dj-t, akik a zenei alapokért és a szövegekért felelnek. (Chieregato, Turatti). Végy egy énekest, aki tud énekelni. (Tom Hooker, persze ez a művészneve, igazi neve az legyen rejtvénykérdés).

Végül végy mindehhez egy testet, arcot, aki ezt a projektet vizuálisan képviseli. Ő maga lesz „Den Harrow”.

Nos, Den Harrow egy milánói balfasz hülyegyerek, Stefano Zandri, akinek annyi köze volt a zenéhez, mint Vidinek az udvariassághoz.

A kisrác gyúrt, egyéb sportokat űzött, fotómodellkedett, meg úgy egyszerűen csak kinézett, szépfiúskodott. A producer csapat alátolt egy, az italo disco műfajából egyébként elképesztően kimagasló zenét (nyilván metal rajongóknak nem fogom magyarázni, hogy az átlag italo és a Den Harrow projekt zenei tartalma között mekkora volt a különbség, de higgyétek el, ég és föld.).

Az alap, átlag italo disco elég kaki, még számomra is, aki azért hellyel-közzel még szeretem is, Den Harrowék azonban – legalábbis szerintem – csúcs zenét dobtak össze.

Állandó szereplői voltak az európai slágerlistáknak, rengeteg sláger és eladott lemez fémjelzi őket. Egy időben Den Harrow Michael Jackson népszerűségével vetekedett.

A projekt legnagyobb sikere a 86-os Don’t break my heart volt, mely csak azért nem lett listavezető Németországban, mert Madonna épp akkor dobta piacra a La Isla Bonitát, mely mögött 2 hónapig volt Den Harrow 2.

Don’t break my heart klip:

 

A korábbi bejegyzésem vége eltünt, mert Vidibá okosan beleszerkesztett.

Most nincs kedvem újra kitalálni, hogyan is méltattam a legnagyobb italodiszkó sztár munkásságát, maradjunk abban, hogy fasza. Egész fasza!

Vidi: Mobilon variáltam a blogot, úgyhogy valószínű én voltam az eltűntető vagyis a tettes, de nem szándékosan, ugyanis legalább hatszoros példaképem harrowbá!

Bocs Vata!

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr262517239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csercsab 2010.12.15. 11:58:10

Muki?
Veled minden rendben mentálisan?
Nem bírtam végighallgatni.
Inkább az alábbiak:
1. Camonflage
2. A-ha
3. Alphaville
4. Ultravox
5. Depeche Mode
Ha kiváncsi vagy, még mondok neked kevésbé ismerteket is.

adamo.blind 2010.12.15. 11:58:37

Don't break my heart: ettől befordulok baszod!

Etelközi Vata 2010.12.15. 14:56:24

Na mondtam én gyerekek, hogy ha mellőzük a metált, mingyá felpörgünk egy kicsit...

Már készülök a DD karrierjét bemutató sorozatommal...
süti beállítások módosítása