J. F. K.

2010.11.23. 09:57

adamo.blind

Raklapfos szerkesztőbává válásom örömében majdnem megfeledkeztem a tegnapi nap legnagyobb aktualitásáról, amelyet szerintem még ma sem késő közölni.

Ez az érdekesség pedig nem más, mint hogy 47 évvel ezelőtt, egészen pontosan 1963. november 22-én durrantották fejbe John Fitzgerald Kennedy amerikai miniszterelnökbát a Texas állambeli Dallas-ban.

A sztori röviden annyi, hogy a miniszterelnökbá béketeremtés céljából érkezett, vagyis csak érkezett volna a helyi frakciózó demokrata párt vendégségébe, de sajnos már addig nem jutott el, mivel az azóta már híressé vált Elm Street-en délután fél 1-kor lejárt a mandátuma, a feltételezett gyilkosnak, Lee Harvey Oswald-nak "köszönhetően". Kennedybát még elvitték a helyi Parkland kórházba, de sajnos már nem tudták megmenteni az életét. A merényletet a mai napig titkot és kétségek tarkítják, valamint az ellene irányuló golyók száma sem tisztázott.

Aztán személyes életfilozófiám, és tapasztalataim alapján, miszerint minden mindennel összefügg, vagy legalábbis mindenből születik valami új, kerek 35 év elteltével a Pearl Jam kiadta a Yield címet viselő albumát, amelynek a nyitódalát szolgáló Brain of J. felöleli a gyilkosság történetét és a világra gyakorolt hatását, következményeit, persze a Gyöngyszem Lekvártól megszokott burkolt stílusban.

Részemről a kutya ott van elásva, hogy ezt a dalt egyidőben ismertem meg a volt Kedvesemmel együtt, és sikerült a refrént szolgáló szöveget (The whole world will be different soon. The whole world will be relieved. / Az egész világ hamarosan más lesz. Az egész világ megkönnyebbült lesz.) teljesen félreértelmeznem, és a dalt az akkori napi 250-szeri meghallgatásával beültetnem a saját élethelyzetembe és agyamba, összefonva szerelmi gondolataimmal, és a páratlan udvarlási tehetségem gyakorlása közben elhitetni magammal, hogy nemsokára megváltozik a világ, ami be is következett, csak azt nem tudtam, hogy ez (az Ő részéről) nem fog örökké tartani.

Végül kikerekítve a lényeget, elég viccesnek tartom, hogy ennyi idő távlatából egy szétloccsantott agyról szóló dal a volt Kedvesemet juttatja eszembe, de valóban mentségemre szolgáljon a refrént alkotó szöveg dallama, valamint a második refrént követő harmóniaorgazmus!

Ajánlom mindenkinek sok szeretettel -én most hónapokig képtelen voltam meghallgatni-, de Vidi főszerkesztőbá szavaival élve: "A romantika nem úgy van, hogy mindig sikerül."

 

A bejegyzés trackback címe:

http://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr122467353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.