Holnap október 23.-a, talán az egyetlen olyan „ünnep”, amelyre szívesen lehet emlékezni, nem kapott csorba élt, mint az augusztus 20.-a és a március 15.-e sem.
Ezért emlékezzünk meg méltóképpen a forradalomról (és nem ellenforradalomról) és az azt követő munkatáborunkról, amely a családi telek melletti Recsk településen található.
A Csákány-kő hegység kanyargós útjain a látvány szinte feledteti azt a nyomasztó érzést, amit a Recsk feliratú helységnévtábla vált ki az emberből. Az egykori kőbányához érkezve aztán megpillantjuk a magasba emelkedő őrtornyot, és elgondolkodunk azon, hogy vajon mennyi verítéket, vércseppet és fájdalmat nyelt el ez a föld, ahol egykor az ÁVH haláltábora működött.
60 évvel ezelőtt 1950-ben a szovjet gulágok mintájára nyitották meg az Államvédelmi Hatóság által működtetett recski kényszermunkatábort. A létesítmény 3 éves működése alatt kb. 1500 embert tartottak fogva. A rabokat bírósági ítélet nélkül, koholt vádak alapján internálták, majd éjt nappallá téve dolgoztatták őket nyári forróságban és téli fagyban egyaránt. Aki nem teljesítette a kiszabott feladatát fogdába került, gúzsba kötötték vagy egyéb módon megkínozták. A munkatáborosok állandóan éheztek, olyannyira lesoványodtak, hogy az orvosi vizsgálatok alatt háttal állították a mérlegre, hogy ne láthassák a mutatót. A raboknak tízkilós kalapáccsal kellett követ fejteniük, úgy, hogy kezük tiszta seb volt, ruhájuk átázott és a víz rájuk fagyott, éheztek, a büntetés során szerzett sérüléseik pedig sajogtak. A tábor titokban működött, az akkori hatalom megpróbálta elhallgattatni a külvilág elől, micsoda kegyetlenségek folytak a helyszínen. 1951-ben Michnay Gyula rab megszökött és sikerült eljutnia Bécsig, ahol a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A hozzátartozók innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek. Nagy Imre miniszterelnök 1953-ban számolta fel a tábort. A helyszínen minden épületet eldózeroltak, hogy ne maradjon semmiféle emlék az utókor számára. A rendszerváltást követően a túlélők visszaemlékezései és fényképei alapján beazonosították a kényszermunkatábor helyét, és egy-két épületet visszaállítottak eredeti állapotába. A táborban meghaltak tömegsírjait azonban mindeddig nem sikerült megtalálni.
A Recski Nemzeti Emlékparkban jelenleg múzeum is található, ahol megemlékeznek a vörös terror áldozatairól. A túlélők szerint a recski gulág valóban megsemmisítő tábornak épült, hiszen annak idején a Recskre érkező rabok elkobzott ruháit, személyes holmijait egy kupacba gyűjtötték és elszállították. Ezzel minden elítélt számára világos volt, hogy a táborból nincs szabadulás.
Békés megemlékezést kívánok mindenkinek!
A teljesség igénye nélkül néhány kép:
 |
 |
 |
 |
Szólj hozzá!
Címkék: október 23 ávh gulag nemzeti ünnep recsk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
